• Sebezhetőség •

Mikor voltál utoljára úgy igazán sebezhető? Ülök a tűz mellett. Ott van bennem az este minden eleme, már csendesen. Az izgalom, a lelkesedés, az öröm, a felszabadultság, a megengedés, az érzékelés, a harag, a szomorúság, a félelem, a támogatás, a kapcsolódás, az elmélyülés, a szeretet, a gyönyörűség, a figyelem, az erő, a vadság és a lágyság egyszerre… Oly sok minden, hogy áttörte a falat. Nincsenek szavaim, azok elfogytak. Csak vagyok, ülök a lehullott maszkjaim darabkáival. Minden megfelelés, kényszer és tévképzet egy pillanatra semmissé válik, és végre megmutatja, mi van alatta. A sérült, érzékeny kicsi részem. A sebzett, bizalmát vesztett nő bennem. Az életekkel ezelőttről hozott, fájdalmában megvadult énem. Mind én vagyok. Körbeölelem. Körbeölelnek. Hálás vagyok és érzek. Már tisztán látom: a sebezhetőség a gyógyulásom kapuja. Köszönöm a teret és a fotót is drága Róza.