blog
Két hete volt egy kérdésem magamhoz:
Hol tudom megadni magamnak azt a szeretetet, amiről elhittem, hogy sosem kaphatom meg?
Azóta is annyira mocorog bennem, és annyiszor eszembe jut, hogy szerettem volna veletek is megosztani.
Az a szép benne, hogy rajtad áll, milyen mélyre ásol vele.
Megelégszel-e azokkal a válaszokkal, amiket rögtön rávág a fejed.
Vagy valahol összeszorul tőle a gyomrod, annyi érzés jön fel vele együtt - először egy nagy kibogozhatatlan egészet alkotva.
Vagy mész még mélyebbre.
És mélyebbre...
A legmélyére.
Engem magával vitt egészen addig, amíg már a kérdés is megváltozott bennem.
Egészen addig, hogy: Ki vagyok én?
Számomra az elmúlt hónapok után ez a jelenleg megválaszolhatatlannak tűnő kérdés megnyugvást hozott.
A nemtudás felszabadító bizonyosságát, amit ismerek, mégis oly ritkán engedek meg magamnak.
Ha szeretnéd, tedd fel ma Te is magadnak ezt a kérdést.
Remélem, a végén szép helyekre visz.

